"Miért is kellenek a rádióamatőr összeköttetések?"

Ez egy olyan rendkívül változatos és szellemi igényeket támasztó hobbi komoly hagyományokkal, ami a vezetéknélküli távközlés és a hozzá szükséges elektronikai-számítástechnikai ismeretekért, valamint az akadályozó természeti tényezők (a terjedési sajátosságok) leküzdésének szeretetén, a tanulás szeretetén alapszik. Kicsit megfakult mindezek csillogása a sok-sok mai elektronikai készülék közt, de a felszín alatt egy élő és nagyon is eleven tevékenység, amit naprakészen is lehet művelni. Többek közt él egy Nobel-díjas amerikai rádióamatőr is, aki digitális kommunikációs szoftvereket ír a közösségnek. :-) Egyszer régen pedig majdnem elnök lett egy rádióamatőrből - akkor a Fehér Ház tetején és kertjében talán még ma is lennének rádióamatőr antennák. :-)

Az előzőek közül bármelyik ágon lehet a hangsúly, nemcsak az összeköttetések készítésén - bár varázslatos, hogy időnként egy nagyobb zseblámpa energiájával körül lehet rádiózni a Földet -; akad olyan, aki építeni szeret, készülékeket vagy antennákat, a forgalmazást másokra hagyja, van olyan, aki kiszolgáló szoftvereket vagy digitális rádiót működtető firmware-eket írni, és van olyan, aki inkább csak forgalmazni szeret és az építést hagyja másokra - a tudásbeli gyarapodás mindegyiknél meglehet, ha akarja valaki. Azért a végcél általában közös.

Az összeköttetések saját magukért készülnek, nem bármiféle szolgáltatás, információtovábbítás vagy rendszeres kommunikáció kedvéért, de bizonyos keretek közt ezekre is lehetőség van, mert emberek vagyunk és társas kapcsolatokat építünk. Az internetes infrastruktúra, amit a rádióamatőrök is komolyan felhasználnak, még szorosabb kapcsolatokat tesz lehetővé, az összeköttetésekért folyó küzdelem mégis örökre megőriz valamit a kalandos jellegéből, olyan, mint amikor egy hegymászó egy adott felszereléssel, amit állandóan javítgat, megpróbál leküzdeni egy-egy hegyet, amikre évszakonként vagy akár naponta más feltételekkel tud feljutni. Egy hegyre pedig, ahogy mondják, azért kell felmászni, mert ott van. :-) A távíró-beszélgetések a legélvezetesebbek közé tartoznak, idegen nyelvek ismerete nélkül is használható, de már nem kötelező a morzetudás. És egészen egyszerű felszerelésekkel is a mai napig el lehet érni eredményeket bár egy kis szerencse ahhoz is kell, mert sok a környezeti akadály; zavarok, túl kicsi hely egy komolyabb, adásra is alkalmas antennához stb.

Mivel a rádióamatőrök számára fenntartott sávok az éterben komoly nemzeti és globális erőforrások, amikhez más emberek, más szervezetek pénzért tudnak csak hozzájutni, ill. maguk az ehhez a technikához különféle szinten értő emberek is értékesek (még a távíróoktatást is visszahozták itt-ott évtizedes kihagyások után), ezért ezeket a rádióamatőrök néhány közérdekű célra is felajánlják, például vészhelyzeti kommunikációra. A történelem során többször volt egészen komoly közvetlen haszna is ennek a tevékenységnek.